A híres pun hadvezér, Hannibál mondta, amikor elefántjaival elindult az Alpok hegycsúcsai felé, hogy megtámadja Itáliát: „Találunk egy utat vagy csinálunk egy utat!” Ez a mondás azóta meghatározza az életszemléletemet, amióta tizenegy éves koromban először olvastam a Képes Lexikon című történelmi képeskönyv sorozatban. És amikor azt látom, hogy valaki megtorpan, tétovázik, sőt, visszakozik egy akadály előtt, Hannibál „stratégiája” az első dolog, ami eszembe jut...

Ez egy jól hangzó szlogen, de a hozzáállást csak abban az esetben tudjuk maradéktalanul magunkévá tenni, ha pontosan tudjuk, hova akarunk eljutni.

Abban nincs semmi újdonság, hogy minden motiváció a céloktól indul. Ezt mindenki tudja, még aki soha nem is tanulmányozta a motiváció tárgyát. Ha az embernek konkrét céljai vannak, azt találja, hogy az energiáit, figyelmét egy irányba tudja fordítani és MINDEN akadályt képes legyőzni.

Ha céltalanul bolyong az életben, vagy a céljai túl ködösek, túl messzinek tűnnek – könnyen meghátrál, amikor nehézségekkel találja magát szembe.

Az évek során felfedeztem, hogy a célok valójában nem a motivációs hatásuk miatt, hanem a hozzájuk kapcsolódó hozzáállás miatt lényegesek! A valódi különbség ott jelentkezik, hogy az az ember, akinek céljai vannak, az akadályokban lehetőséget lát, míg a többiek megoldhatatlannak tűnő problémát.

Bill Gates, a Microsoft alapítója mondta: „A fejlődés egyik legnagyobb akadálya a siker.” Furcsának tűnhet, de azt hiszem, a válságos időszakoknak van egy óriási előnyük: bár sokan összeroppannak és lefekszenek a földre, az emberek rá vannak kényszerítve, hogy kreatívan kezdjenek gondolkozni, és kitaláljanak olyan megoldásokat, amelyek korábban soha nem jutott volna eszükbe.

Gondoljuk csak végig, hogy az „átkos szocializmusban” milyen csodálatosan kreatív volt a magyar ember – bármiből pénzt tudott csinálni, bármit el tudott adni, minden kiskaput meg tudott találni, ami a túléléshez szükséges volt. Azóta egy kicsit elkényelmesedtünk – de mi még mindig ugyanazok a merész, az újdonságoktól nem félő, küzdeni képes emberek vagyunk!

Őrült világot élünk, így nem csoda, hogy néha őrültnek érezzük saját magunkat is.

Mibe kapaszkodhatunk, amikor úgy tűnik, minden összedől körülöttünk?

A céljainkba, az álmainkba, a tudásunkba és a hozzáállásunkba.

„Találunk egy utat vagy csinálunk egy utat!”

Jegyezd meg ezt a mottót, és tedd magadévá!

Afrikában van egy jelenség, amitől minden élőlény tart, mégis fontos részét képezi a természet forgásának: ez a bozóttűz. Amikor a száraz évszakban meggyullad az elefántfű, ember és állat egyaránt rohan, menekül, menti a bőrét. Mégis, a bozóttűz után szinte megújul a föld, újult erővel tér vissza az élet a letarolt vidékre. Ha tartjuk magunkat a nehéz időkben, amikor megfordul az áramlat (és ez MINDIG így történik, gondoljunk csak az elmúlt száz évre), mi ott állunk majd, megerősödve, hogy elnyerjük a jutalmunkat.

A kérdés soha nem az, hogy miért alakul ki egy válság, hanem az: milyen hatással van rád, amikor minden feketének tűnik, és egy gödörben találod magad?

Kérdezd meg magadtól: mit tudok MOST tenni, hogy javítsam magam körül a dolgokat?

Írj erről egy listát!

És most kezdj hozzá! Nem holnap – MÉG MA!

Ha valóban eszerint kezdesz élni és dolgozni, úgy fogsz üstökösként kiemelkedni az átlagemberek köréből, hogy öröm lesz nézni!

Remélem nemsokára hallani fogok rólad!

Go Rhino!

Nógrádi Bence